2. Fürdőzés

Rekkenő hőség honolt már napok óta Angliában. Carina Gray és a családja visszasírta a ködös, esős időt. Ez a trópusi meleg mindannyiukat megviselte, nem ehhez voltak szokva.

Samuel Gray, Carina édesapja úgy határozott, hogy elviszi a családját és a személyzet egy részét fürödni egy közeli tóhoz. Carina húzta a száját amiatt, hogy nem London legnevesebb fürdőjébe mennek. Édesapja azzal érvelt, hogy ilyenkor a fürdőkben olyan sok az ember, hogy nem lehet elférni tőlük.

A kristálytiszta tavat fák vették körbe, amik beárnyékolták a vizét. A levegő a természet közelsége miatt jóval hűvösebb volt, mint a városban, és a szél is fölkerekedett. Carina édesapja a komornákon kívül Williamet, a komornyikot is magukkal vitte, hiába tiltakozott lánya hevesen. Egyszerűen gyűlölte őt, pedig a férfi csak a munkáját végezte. De Carinát bosszantotta, hogy William mindig olyan higgadt, és nem lehet semmivel sem kihozni a sodrából. Megpróbálta, de még azzal sem tudta, hogy forró teát itatott meg vele, és hozzávágta a gőzölgő levest.

Miután mindenki átöltözött fürdőruhába - ez Carinánál egy rózsaszín, fodros szoknyácskát és felsőt jelentett, belemártóztak a vízbe, William kivételével. Ő inkább kiült a partra, és olvasott. A meleg ellenére sem öltözött át, a szokásos, fekete öltönyét viselte.

Carina gonoszul elvigyorodott, majd a férfire sandított, és nagyot csobbant a vízbe, ami teljesen eláztatta William könyvét és ruházatát.

- Ó, bocsánat, nem vettelek észre - szólalt meg a lány ártatlanul, csilingelő hangon.

- Igazán ne zavartassa magát olyan jelentéktelen dolgok miatt, mint egy apokrif irat - felelte a férfi hűvösen, és összecsukta az ázott könyvet.

- Fogalmam sincs, mi az. Nem mintha érdekelne - fűzte hozzá, olyan halkan, hogy William ne hallja, ennek ellenére az volt az érzése, hogy meghallotta.

Odaúszott Carina mellé az édesapja, aki így szólt a komornyikhoz:

- Hát ezért hoztalak ide, hogy olvasgass?!

- Igazán sajnálom, teljes mértékben egyetértek önnel - biccentett a férfi, azzal elkezdett vetkőzni.

Carina szeme kerekre nyílt a csodálkozástól, és fülig elvörösödött, amikor a szeme elé tárult William izmos teste. Nem bírta levenni a tekintetét komornyikjáról, de még magának sem merte bevallani, hogy vonzónak találja. Tulajdonképpen mindig tetszett neki - azok a titokzatos, fekete szemei, sűrű, sötét haja és sejtelmes mosolya. Egyszerre vonzódott hozzá és irtózott tőle – vonzódott a kinézete, és irtózott a kimért viselkedése, modora miatt. Egyszerűen a hideg rázta ki a férfitól. Ugyan William igencsak jóképű volt, de ez sem enyhített Carina viszolygásán. Sőt, amiatt, mert jól néz ki, még inkább gyűlölte.

William elbűvölően rámosolygott a lányra, mint aki tudja jól, hogy őt bámulta, majd fejest ugrott a vízbe. Carina rezzenéstelen arccal nézte őt, amíg a férfi el nem tűnt a szeme elől. Összevissza kapkodta a fejét, hova tűnhetett, amikor valaki megérintette a vállát. Összerezzent ijedtében, és egy aprót sikkantott.

- William! - ismert rá a komornyikjára. Míg neki a válláig, a férfinak a melléig ért a víz. A lány tekintete rásiklott a férfi izmos, fekete pihékkel borított felsőtestére, és halványan elmosolyodott.

- Mély elnézését kérem, amiért megijesztettem Úrnőmet. Csupán szeretnék érdeklődni, hogy mit tehetnék önért.

- Merülj a víz alá, és számolj el ezerig - vigyorodott el gonoszul Carina.

- Attól tartok, azt nem élném túl, és az elhalálozás nem szerepel a munkaköri leírásomban - közölte William udvariasan.

- A munkaköri leírást lehet módosítani is.

- Minden bizonnyal. Mindazonáltal nem áll szándékomban idő előtt meghalni, még az Úrnőm kedvéért sem. Kérem, bocsásson meg nekem - hajolt meg. - Esetleg hozhatok némi frissítőt?

- Ha megmérgezted arzénnal, nyugodtan. De te leszel az előkóstolóm.

- Igazán csalódott vagyok, amiért ön azt hiszi, hogy képes lennék akár a haja szálát is meggörbíteni.

Carina válaszra nyitott a száját, valami jó csípőset akart visszaválaszolni, de jött egy hullám, és beterítette. A víz lement a torkán, amitől hevesen köhécselt és prüszkölt. Samuel Gray aggódva odaúszott hozzájuk, és így szólt a lányához:

- Jól vagy?

- I-igen - nyögte ki a lány sápadt arccal. - A hajam! Vizes lett a hajam! - méltatlankodott, és felmutatta ázott, hosszú, barna tincseit.

- Egy tóban ez nem meglepő.

- Az én gyönyörű hajam! - hajtogatta egyre.

- William, megtanítanád a lányomat úszni? Attól tartok, nem tud - fordult a férfi a komornyik felé.

- Természetesen - biccentett.

- Nincs rá szükségem, tudok úszni - jelentette ki Carina, és elkezdett összevissza kapálózni, aminek az lett az eredménye, hogy még több vizet nyelt le. El is süllyedt volna, ha William el nem kapja a derekánál fogva.

- Hozzám ne… - kezdett bele, majd megköszörülte a torkát, mert észbekapott, hisz édesapja is figyelte őket.

- A kisasszonyért bármit - mosolygott rá.

- Úgy vélem, szükséged lesz William segítségére.

- Igenis, Uram.

- Jó gyakorlást! - köszönt el Samuel Gray, és elúszott mellőlük.

- Én akkor is tudok úszni! - húzta fel Carina gőgösen az orrát.

- Sohasem árt felfrissíteni az emlékezetet - felelte William, azzal megfogta a lányt a hasánál és a vállánál fogva, és elfektette a vízen.

- Azonnal vedd le rólam a kezedet! - tiltakozott felháborodottan, és jól combon rúgta komornyikját, aki azonnal elengedte.

- Roppantul sajnálom, de nem tudom anélkül megtanítani, hogy hozzáérnék önhöz.

- Muszáj? - nyögött fel a lány kelletlenül.

- Másképp nem megy. Kérem, engedje át magát nekem - fogta meg William ismét Carinát, aki ezúttal hagyta magát.

- É-és most? - kérdezte, kissé zavartan. Elpirult a férfi érintésétől, ezért örült, hogy az arcába hull a haja.

- Zárja össze az ujjait, majd kezdjen el körkörös mozdulatokat tenni a kezével és a lábával- adta ki az utasítást.

Carina mindent csinált, csak azt nem, amire William kérte őt, sőt, meg is rúgta véletlenül.

- Ez így nem lesz jó. Megmutatom - szólt, azzal megmutatta a lánynak, hogy kell. Carinának második próbálkozásra jobban ment a dolog.

- Óh, sajnálom - szólalt meg, miután ismét combon rúgta a férfit.

- Ne is törődjön velem - legyintett.

Carina valóban nem törődött, és amikor már ötödjére rúgta meg Williamet, csak ennyit kérdezett ártatlanul:

- Már megint eltaláltalak?

- Igazán semmiség - felelte, noha a combja tele volt kék-zöld foltokkal. - Ön nagyon ügyesen halad, kivételes tehetség. Próbálja meg, hátha fog menni egyedül is.

Carina elrugaszkodott a talajtól, és kissé bizonytalanul úszni kezdett. De alig úszott le tíz métert, amikor valami hideg és sima hozzáért a lábához. Felsikoltott ijedtében, amire William máris ott termett.

- Ááá, valami hozzáért a lábamhoz! Vigyél ki innen, vigyél ki innen! - csimpaszkodott a férfi nyakába, aki a karjába vette a lányt azon nyomban, és vinni kezdte a part felé.

- Gyorsabban, gyorsabban! - sürgette a lány kétségbeesetten, amire William elkezdett futni.

Azonban megbotlott, és kiejtette a kezéből Carinát, aki nagy csobbanással beleesett a vízbe.

- Milyen figyelmetlen vagyok - szólalt meg a férfi színpadiasan, és félresimított egy ében tincset a homlokáról. - Esedezem bocsánatáért - mondta alázatosan, és fölvette Carinát.

- Mit képzelsz magadról, hogy csak úgy leejtesz?! Hogy tehetted? És ha belefulladok a vízbe?! - méltatlankodott, és összevissza ütlegelte, karmolta William mellét, aki ezt egy szó nélkül tűrte.

- Hogyan tehetném jóvá a tettemet, amire tudom, nincs bocsánat? - kérdezte, miután letette Carinát a földre a parton.

- Ezt még meg fogod keserülni… Nem fogod megúszni szárazon… - morogta Carina sötéten. Már volt is egy terve.  

Következő fejezet